A terrorizmus kapcsán

Az emberi történelem eddigi léte során soha nem volt olyan eszme, idea, vallási kultúra, amelynek a nevében ne öltek volna. Az ideológiák gyárosai soha nem etették meg az éhező tömegeket étellel. Ezt kizárólag a konchoz közelállók élvezték. A kiváltság, a kiválóság igazolására eszméket, vallást, törvényeket hoztak. A politikai ellenfeleket minden körülmények között tűzzel, vassal irtani kellett. Minden uralkodó eszme korlátozta az egyéni, a nem hatalmon lévők gondolataival összeegyeztethető törekvéseket. Századokon keresztül, bármilyen az uralkodó vallástól eltérő vélemény, eltérő vallási nézet, vagy eltérő világi gondolat, nyomban korlátozás, tiltás alá eset. Súlyosabb esetben halállal büntette. 
Gondoljunk csak a kereszténység korai szakaszára, Róma látványos gladiátor ünnepek között végezte ki saját kortársait. A kereszténység elfogadása, térhódítása sem zajlott vértelenül. A keresztény eszme amerikai elterjesztése kereszt által emberek tízezreinek halálával, az ott honos kultúrák megsemmisülésével volt egyenértékű. Az iszlám vallás hasonló törekvéseit Mohamed óta ismerjük. 
Eszmék és jelképek, szimbólumok, kard, kereszt, félhold, hat és ötágú csillagok, horogkereszt, nyilaskereszt és sorolhatnám, ezek mind hordozzák a vér szagát, okozták az eltérő gondolkodású emberek tömegeinek halálát.
Hol volt itt az egyén döntési szabadsága? Mikor térhet el a vélemény az eltérő hitek, eszmék között? Ma még talán itt a szabad keresztényi kultúrában vallhatjuk magunkat pogánynak, felekezetnélkülinek, de lehet-e síita valaki a szunnita többségben? És ezzel együtt még nem is tagadja Istent.
Zsidó, keresztény, muszlim egy azon Isten gyermekének vallja magát. Ha tehát egy az Isten, miért különböznek mégis szokásaikban, hitvilágukban, imáikban? Talán eltérő intelmeket, eltérő vallásgyakorlást, eltérő üzenetet adott mind a három alapítónak, Mózesnek, Jézusnak, Mohamednek? Okot adva ezzel a gyűlölködésre, a gyilkolásra! Ez lett volna az Isteni idea?
Ki jut a mennyországba? Csak a keresztény? Ki jut a paradicsomba? Csak az igazhitű muszlim? Ugyan akkor hová jutnak a sintoisták, a hinduk, a Buthisták? Büntet-e Isten, mert más a vallásom, vagy ha egyáltalán hitetlen vagyok? Mi, vagy ki dönti el végső soron, ki mehet a mennybe, ki a paradicsomba, ki a nirvánába? Van-e szerepe annak miben hiszek, gyakorlom-e a vallásom, mit cselekszem, és mi az igazi szándékom? Valójában mi a rossz és mi a jó? Jó-e hinni a keresztény Istenben és elkárhozni Allah nevében? Vagy fordítva, igaz muszlimként leélni az életünket és a keresztény Isten nevében elkárhozni, pokolra jutni? Hogyan üdvözüljön az, aki bár cselekedeteiben, szándékában megfelelne bármely vallás előírásainak, csak éppen nem a megfelelő Istenhez fohászkodik. A vallásos ember hitbuzgalmában elgondolkodik-e ezen, vagy csak elfogadja az éppen azon a területen uralkodó és a felmenői által rátestált dogmák mindenhatóságát. Felmerül-e benne a másik vallás képviselőjének gyűlölete, felmerül-e benne a másik vallás üldözése, a másik vallás gyakorlóinak kiirtása? Aki ismeri a különböző vallásokat, az tudja nincs egyértelmű utalás a gyűlölködésre, a gyilkolásra. Sőt bűnként kezeli.
Nem! Határozottan nem! Ezt minden esetben valamely nagyobb gazdasági és politikai érdek gerjeszti. Nem a kis ember, nem a vallását gyakorló és abban hívő az, aki erre törekedne Az eltérő gazdasági érdekek a háttérből vallási érdekekre hivatkozva szítják az ellenségeskedést. Igaz, rabjai vagyunk az eszméknek, ideáknak, politikai áramlatoknak, akár szélsőségekben is, de önállóan háttértámogatás nélkül senki nem indít fegyveres konfliktust. Ám a történelem számtalanszor bizonyította, igen képesek vagyunk tömegeket mozgásba hozni eszmék által. Képesek vagyunk másokat leigázni a hit nevében. A legborzasztóbb, hogy ma a XXI. században is pusztán a másság miatt harcba szállni. Ehhez elegendő az eltérő vallás, az eltérő bőrszín, az eltérő politikai nézet, az eltérő identitás, vagy bármi, ami elegendő okot ad a másik megszégyenítésére, megalázására, elpusztítására. Még ma is neki megy a kereszt a Dávid csillagnak, a Dávid csillag a félholdnak, a félhold a keresztnek, a félhold a félholdnak, az Árpádsávos az eltérő bőrszínnek, a narancs a szegfűnek, a magyar a magyarnak. Kizárólag csak a politikai erők tesznek megosztottá, és ez által akár gyilkossá!

„Soha ne tégy olyat, amit magadnak sem kívánnál!” Talán bibliai idézet.

Természetesen naivitás bízni abban, hogy a világ jól működjön. Az iszlám annál sokkal radikálisabb, sokkal veszélyesebb maradi középkori kultúrájával. Több tekintetben inkább hiszem, hogy semmi keresni valója Európában, amennyiben képtelen asszimilálódni. Pontosabban elfogadni az itt törvényes jogrendet.

(Csak zárójelben mondom: a természet, legalább is az állati természet szelekciós viselkedése, bár az emberi humán gondolkodástól jelentősen eltér, amennyiben a túlélését komolyan veszélyezteti bármi, ölni képes. Az önvédelem ránk, emberekre is vonatkozik, azonban bizonyos történelmi, társadalmi, erkölcsi szabályok, törvények ezt joggal korlátozzák. Pontosan azért, mert az emberi gondolkodás az állati gondolkodásnál összetettebb és dimenzionáltabb. Az emberi együttélés az egymásra utaltság, a munkamegosztás és egyéb antropológiai törvényszerűségeknek függvényében a túlélésnek erősebb alternatívája. Ennek ellenére hiszem, hogy bizonyos esetekben ez a törvényszerűség felülírható, amennyiben az komolyan veszélyeztetné saját magam és környezetem, valamint nemzetem, országom életét.)

Magyarán: Az állat hobbyból, kedvtelésből, eltérő gondolkodás miatt nem öl. A saját védelméért azonban harcba száll. Így jómagam sem kezdeményeznék senki ellen semmilyen bántalmazásba, de megvédeném és megvédem magam minden áron.

Kovács János 2016. október 11.